„LEGYETEK OKOSAK, MINT A KIGYÓ"

Mt 10,16

Jézus mondotta e szavakat tanítványainak, midőn őket apostoli útjukra elbocsájtotta. Egyszerű volt a jelenet, de megható. Homlokon csókolta őket rendre, mélyen a szemükbe nézett, megáldotta őket és így szólt: "Elbocsátlak titeket, mint juhokat..." Mert juhok voltak a tanítványai akkor, s farkasok a farizeusok. Jézus tudta, hogy ezer kísértés és veszély között nehéz lesz istenországát hirdetni, s a kígyó okosságára van szükség. Tudta, hogy a kegyetlen világot kegyetlenséggel (durvasággal) meggyőzni nem lehet, s többet tesz a galambszelídség mint az erőszak... Ezért mondta: „Legyetek szelídek..." S azt is, hogy a gyáva meghunyászkodás nem visz eredményre, éppen úgy, mint ahogy a kígyó ravaszsága sem (magában). Ezért nem azt tanácsolta, hogy csak olyanok legyetek mint a kígyó, sem azt nem, mint a galamb, hanem a kígyó idomuló ravaszsága és a galamb szelíd gyávasága között találják meg az utat. Külön-külön egyik sem helyes, együtt adják az életrevalóságot. Olyan ez, mint a fagy és a forróság... Ilyen kereszténységet bízott Jézus a tanítványaira.

Amit Jézus akkor mondott, azt mi unitáriusok jól megfogadtuk. Ismeritek-e az unitárius címert? Ezt a mondást ábrázolja. Hogy miért választották ezt? A múlt ad választ rá.

1. Sokszor volt úgy, hogy jött a parancs Bécsből: írtani Dávid Ferenc hitét, s választani kellett Erdély népének: hit vagy börtön... Fontos volt ilyenkor tudni, mit Jézus mondott: "Legyetek..."

2. Sokszor volt úgy, hogy történelmi erők harapófogóba zártak, egyik felől tűz, másik felől víz. Bizony fontos volt betartani..

3. Máskor órák választották el unitárius elődeinket attól, hogy a templomot elveszik, s a lármafák, a félrevert harangok szomorú zúgása közben valaki elkiáltotta magát: emberek, mit cselekedjünk? Bizony meg kellett szívlelni...

4. Voltak tisztségviselők, akiket az államhatalom... Nem volt szabad imaházba menni. Nagy tusát vívott a lélek: ha elmegyek, megnyugszik a szívem, de állásom vész; ha nem... Egy kis emlékplakett a mellem: "Legyetek...

5. Nem volt szabad papot tartani. Az éhező embernek, ha valaki elvitt egy karéj kenyeret...

6. A zsellér nép, ha elvitte gyermekét keresztelni, vagy az ifjak elmentek házasodni...megtudta az úr, s jaj volt nekik...

7. Volt akkor is vallásszabadság, de papíron csupán. Csak annyit kértek: a tőrvényt tartsák be, de maguk, akik alkották, azok tagadták meg. Melyiket teljesítsék?

8. Kényes mérleg volt a helyzetük. Vigyázni kellett.

Ezért választották címernek. A kígyó minden akadályon átsikló, s a galamb szelíd jellem mentett meg.

Jézus mondása ma is időszerű... A kígyó okosságára szükség van. Két dolgot jelöl meg:

a. A kígyó minden akadályon átsiklik. Ma is akadályverseny az élet. Elindulunk egy cél irányába, s mire elérjük, száz meg száz akadályon kell átmennünk.

b. A kígyónak sok ellensége van. Mi is így...

c. A kígyó testével ügyesen áthidalja az ellentéteket. Ma is sok ellentmondás: harapófogó...

Szelídnek lenni mindenekben.

Okosság és szelídség: ez a jelszavunk ma is.

A kettőből lesz egy harmadik: életrevaló kereszténység. Ez a mi unitárius vallásunk eszményképe. Egyik egyházközségben kiürült a templom... Egyetlen

keblitanácsos újból összeszedte a népet: Ügyes voltam... Ez a legjobb kifejezés... Ámen.

1950. október 2.

Gellérd Imre