A gúny

1955. okt. 2.

Textus: 1 Zsoltár a és c

Cél: Tudatosítani a gúny és a gúnyosság valláserkölcsi szerepét és értékét.

B. Ezt a gondolatot, hogy valakinek a házához járok, a régi emberek így fejezték ki: valakinek a székében ülök. A gúnyolódók székében ülni azt jelenti a mai nyelven, hogy a gúnyolódók házát járni, veük kapcsolatot tartani fenn. A zsoltáríró is ilyen értelemben ír. Boldog ember...

D. A gúny, a csufondárosság nem más, mint hibáknak , gyengeségeknek csípős szavakkal való észrevé†elezése.

H. A gúny egyidős az emberrel. Már az ókor pogány népei ismerték és alkalmazták. A rómaiak és a görögök mesterei voltak a günynak. Esopus és Aristophanes, Horatius és Cicero a legkiméltelenebb gúny tárgyává tesznek minden hibát, fordítottságot, gyarlóságot.

F. A ma élő népek közül a gúny fegyverét a legügyesebben tudja használni a francia nép. Minél keletebbre megyünk, annál inkább eltűnik s a hinduknál már a legártatlanabb formájában sem található meg. Ahogy valahol olvastam: Kelet nem érti sem a gúnyt, sem a tréfát." A magyar nép keleti természeténél nem tartozik a gúnyolódó népek közé. Szereti a tréfát, de érzékeny is ugyanakkor s igen sokszor fáj az is, amin nevetnie kellene. A zsidó nép hasonlóképpen érzéketlen a gúnyra.

Megnyilatkozása lehet igen sokféle:

Lattunk és ismerünk embereket, kiknek a puszta tekintete gúny.

Láttunk és ismerünk embereket, akik szavukban günyosak. s láttunk emberekek, akiknek egész életük és viselkedésük gúny, csúfság. Abban látják életük gyönyörét, szórakozáßát, gyönyörét, hogy valakivel folyton gúnyolódnak.

Minden gúny, csúfolódás mögött a célt, a szándékot kell keresnünk. MIért gúnyolódik valaki, mi a célja, szándéka ezzel?

1. Van ki pusztán szórakoztatni akar. A valódi, szerencsés gúnyolódó, ki azt is megnevetteti, kit gúnyol, kinek élce nyomán nem harag, bosszú es gyűlölet támad, hanem egészséges vidámság, boldog derű. Erre a derűre nagy szükségünk van ma. Az élet kegyetlen harcában elfáradt, kibágyadt ember számára Istentől küldött drága orvosság a vidám derű, egészséges humor. Mi lenne velünk - mondta egyik hívünk, ha tréfa, nevetés nem volna. Megszakadna a szivünk talan.

2. Van gúny, melynek szándéka nevelés. A gúnyolodó megnagyítja mások hibáit, eltorzítva mutatja be felebarátjának, hogy könnyebben észrevehesse azokat. Hány ember té®t önmagához, hagyta el hibás tetteit annak következtében, hogy gúny és nevetség tárgyává tették a világ előtt. Méreg a gúny, mely nagy mértékben öl, de kis adagban, mint a patikában, gyógyít. Só, mely a romlastól óvja.

A gúnynak e két fajtája szeretetből, jószándékból fakad.

3. Van azonban olyan, ami mögött a gyűlölet, a lekicsinylés, a megvetés, a bántó szándék áll. Az ilyen ember árt, és sok keserű, könnyes órát szerez másoknak. Rendszerint lefelé gúnyolódik, felfelé alázatos. De maga is szenved. Ismerek olyant, kinek gúnyos természete miatt nagyon sok kellemetlensége volt életében s veszte is gún yos modora lesz.

Vajon ilyenekre gondolt a zsoltáríró? Nem csupán. Hanem a gúnynak egyik legőrültebb fajtájáról, a hittel, a vallással, az istennel való gúnyolódásra, mert ilyen is van. Sajnos nagyon sokan vannak ma is, akárcsak a zsoltárok keletkezésének idejében.

Az ilyenek székébe ne ülj.

Nemcsak hivatásosok, mások is.

1. Férfi, ki gúnyolódik feleségével, mikor este készül a templomba.

2. Ifjú, ki gúnyolódik barátjával, mikor dalárdába jön.

3. Asszonyok, kik megszóljak azt aki egyházias.

4. Csúfolódik, ha buzgóságot, áhitatot vesz észre. Egy mai író könyvét tűzbe tettem...

Voltaire, a vallás és Isten nagy gúnyolója halálos ágyán: "Csak egyet bánok... ezt nem szabadott volna..." Ámen.