Miatyánk

1950. VI. 5.

Csendes nyári este lehetett, amikor a tanítványok arra kértek Jézust, tanítsa meg őket imádkozni. Kondult az esti harang, a munka üteme csendes lett s a afehér palástos istenember szája imara nyílt. "Miatyánk..." Rég volt ez, 2000 éve már.

Hegyek rokkantak össze, folyók száradtak ki, nepek születtek s haltak meg, csillagok gyúltak ki s húnytak el azóta, de amit Jézus imádkozott azon a nyári esten, mindmáig is megmarad.

S a jövőben is: kultúrák keletkeznek s enyésznek el, tudományos rendszerek, művészi irányzatok jönnek létre s hullnak bele a feledés szörnyű koporsójába, de Jézus imája örökre megmarad.

1. Beleszívódott az emberiség lelkébe - s kitörülni...

2. Beleíródott a történelembe tűzbetűkkel, s kitörölni...

3. Hozzá képzettá®sult az imádkozni akarás midnen komoly percéhez, s leválni nem tud soha...

4. Ott van a templomok falai közt, mint áldott muzsika - s simogat.

5. Ott cseng a gyermek ártatlan szavában - szépít.

6. Ott sír a szenvedő fájdalmában - vigasztal.

Nincs vers, meleyt többet szavaltak volna, zene, ének, melyet többször szólaltattak volna meg, mint ez: Miatyánk.

Minden országban, korban, nyelven csendül, zendül százezrek ajakán az ima: Miatyánk.

Miatyank! Be szép is ez a megszólítás. Carthagena szerint Vespasianus idejében Isten neve körül zavarok voltak. Szenátusban a kérdés: milyen nevet adjanak, hogy legjobban kifejezze az ő lenyegét s a legszebb fogalmat nyújtsa.

Gazdagság, bölcsesség, hatalom, az ég istene...

- Nem nevezhetjük gazdagságnak, mert a szegényé is. Nem a kívánalom a fontos: a megszólításnak ki kell fejeznie két dolgot:

1. Isten mindenkié

2. Isten nagyon közel van a lelkünkhöz..."Miatyánk..."

Akkor sem fogadták el - mert atya csak a császár, a kegyetlen zsarnok, akit gyülölt a nép, és mégis szeretni kell... Megölné... élteti...Ostoba - lángész. Kegyetlen - kegyelmes. Képét sárba - falára.

Jézus forradalma azért lett nagy, mert a legszebb fogalmat adta: Atyám. Ebben a kifejezésben az a megnyugtató gondolat rejlik, amelyet a Szenátus keresett.

1. Isten mindenkié - a helyes fogalom első jegye. Nem így mondta: én atyám.

Isten nemcsak az enyem, hanem a tiéd is,

Nemcsak egy nepé

egy társadalmi osztályé

a jóké - bűnösöké is.

Annak is atyja, aki nem hisz benne, mint ahogy az atyanak is gyermeke.

Aki megtagadja, meggyalázza, aki gúnyt űz belőle. Innen következik, hogy mi mind testvérek vagyunk. Isten neve az a kohó, melyben a különbözőségek feloldódnak egységesítő, közösségformáló erő, mely páratlan. Olyan mint a nap, mely maga köré gyűjti a csillagokat.

A testvéreiség, melyre vágyunk, csak benne lehetséges.

2. Ezzel ismerte fel: Miatyánk... Kozel hozta Jézust. Valaki akkor közel, ha b zom benne, szeretem őt.

A történelemben akkor volt boldog, mikor közel volt Isten. Ma távol van, de nem Isten hagyta el, hanem az ember.

Amilyen az Istenhez való viszonyunk, olyan egymás között is. Bizalmatalan, gyűlölet vagy beke. Ámen.

"Legyen meg a te akaratod"

Azt írták, akik ismerték Jézust, hogy csodálatos nyugalommal tudott mindennel szemben viseltetni. Az arca változatlanul szelíd volt mindig; haragja mély és egyenletesen csendes; s bármit tett, mindent hihetelen nyugalommal tett. Olyan volt, mint akinek nincs gondja, banmata, s akit sodrából kihozni nem lehet semmilyen eszközzel. Pedig neki is voltak nehézségei, az élet vele is szegezett szembe súlyos gondot, feladatot bőven, s e gondok között vívott harcban arca szelíd maradt, hangja csendes s a szive mindig a helyén volt.

Ott ül zöld rét pázsitján az utolsó darab kenyeret eszi, holnap már nincs egy betevő falatja, s megis nyugodt.

Testét egyetlen szál ruha borítja, nincs több ennél s kilatás sincs arra, hogy egyszer tán lesz, ha leszakad róla, s megsem jajveszékel.

Háza nincs, rokonai elkergették; most még meleg van, de mi lesz, ha jön a hideg tél? Aggódni szoktak e kerdésen, őt nem bírta le.

Ellensége volt bőven. Nap-nap után leskelődtek ra úton-útfélen. Mar sokszor csalták tőrbe, hajszoltak kelepcébe. Megszabadult, de tudta, hogy egyszer sikerül a galád terv. Elfogják, elviszik, számolt szenvedéssel s sokszor nézett a Golgota felé: "Ott fogok en meghalni..." - tudta, hogy közel a keserű óra, s megsem félt, a gond felhője nem ült a homlokan.

Hogy tudott ily nyugodt lenni? Szinte irigyeljük. Nem csodáról van szó. Olyan egyszerű a magyarázat: élt benne ami bennünk nincs meg: az Isten akaratában való megnyugvás.

Ő hitte, hogy amint az egy emberi élethez van akarata, s ebből az akaratból annyi sokminden történik, úgy az egész nagyvilag életének is van akarata, egy nagy akarat, egy kozmikus erő, Isten.

Ami történik körülöttünk ebben a nagyvilag életében, tehát nem vak, csatangoló véletlenek műve, szeszélyes végzet, hanem egy igaz Isten akaratának megnyilvanulása. Egy törvényt fedezett fel: aki ebbe belenyugszik, s úgy tud imádkozni, boldog... Aki nem kepes erre, s ki tudja hanyszor felsóhajtott: "Istenem, ha én egyszer az embereket megtaníthatnám arra, hogy mindent Isten akaratának tekintsenek, s úgy fogjanak fel, mint részt egy tervszerű akaratból..." megmutatta, hogy gond között is lehetséges nyugalom. Ma is szeretnénk nyugodtak lenni: a vallas nagy jelentősége az, hogy akkor is megnyugtat, amikor kívül... Mert könnyű...

Ha e gondolatok átszüremlettek rajtunk, érezzük, nem közömbösek, nem időszerűtlenek ezek.

Ellenvetés: Nehéz a csapást Isten akaratának tekinteni. Ha a betegséget annak tekintjük, nehéz azt mondani: "Legyen meg a te akaratod..." Ha jégverést, ha halált...

S mégis ezt kell megtanulni valahogy... Ő tudja, miért.

Egy orvos fia örökölt egy kastélyt. Elment, három távirat... Csodálkozott, de ő tudta, miért.

1. Égesd el a ruháidat - Aláírás: Édesapád.

2. Gyújtsd fel a kastélyt.

3. Igyál meg egy nap alatt 6 liter bort...

Visszatért, hogy megkérdezze, de apját halva talalta. Senki sem tudta megmondani.

Későn egy orvos magyarázta meg, s a fiú akkor..."Ő tudta miért..."

Legyen meg a te akaratod: csapás ér, meghal, szerencsétlen lesz egy gyermek, nem bírod a sorsodat... Ő tudja miért." Ámen.

Ne vigy minket a kisértésbe

"Ne vigy..." Nem légből kapott kéres ez, melyet Jézus csak úgy beiktatott az Úri imádság közepebe, nem indokolatlan kérés a Jóistenhez, a mi atyánkhoz; személyes tapasztalat áll mögötte, s minden szavát, betűjét igazolja sok-sok valóságos eset. Mert Jezus is ember volt, őt is megkisértette, a szenny, a bűn, a gyarlóság minden változata. S ezekből a lelkeben vívott harcokból tudta, mileyn nagy dolog a kísértés, hogy fölötte vívott győzelem vagy elbukás milyen méleyn meghatározza az embert s ezért foglalta bele a mindennapos imába ezt a gyönyörű, igazán emberi kérést: "Ne vigy..."

Mi a kísértés? Kemény pillanat, amikor harcot vív bennünk a jó és a rossz, hit és az istentagadás, a szeretet és a gyűlölet. Augusztinusz: MInden emberben egy angyal és egy ördög lakozik, akik szüntelen harcban vannak. Seneca: "Két forrás: jó és a rossz." Versenyben vannak... Mind a kettő honfoglalni akarja egész lelkünket.

Mások két hanghoz, mely túlkiáltani akarja a másikat.

Minden cselekvésünk e kettősség jegyében zajlik le, a kísértő gondolat mindig ott van.

1. Szegény ember segítségért könyörög. Alkalom jót tenni, de megszólal egy hang. Miért? S ezer indokot hoz fel...

2. Kondulnak a harangok... Megszólal egy hang, miért? A kísértés pillanati ezek, boldog vagy, ha...

3. Van úgy, hogy igazat kell beszélnünk, talan ettől függ sokminden.

4. Szembeszegeződik a kérdés: Van-e Isten? "Nincs..." A kísértés hangja ez.

5. Becsületes munkás vagy, egyszer csak emgszólal benned valami. Lehetnél gyobb, rangosabb, pénzesebb... Hiú vágyak hangja ez. Bárcsak tudnók mondani: "Ne vigy minket..."

Nincs hely, hol szembe ne állana veled a kísértő.

Nincs pillanat...

Nincs terved, melyet el ne akarna rontani.

Nincs becsületes szándék - fertőzni

Nincs tiszta akarat - szennyezni.

Örök ostrom az életünk... Csak kettőt nem kísért meg: az egészen jót, mert benne kiapadt a rossz forrása, mert benne kiapadt a jó forrása.

Egyik sincs a valóságban...

"Én rossz vagyok, mert állandó kísértésnek vagyok kitéve." Nem az a fontos, hogy hányszor esünk kísértésbe, hanem hogy győzedelmeskedjünk fölötte. Egyetlen fegyverünk van: Isten. Úgy fél tőle a kísértő, mint a betegség a tisztaságtól, mint a gonosz gyermek a vesszőtől, mint a nappal az éjszakától menekül.

Semmi mas erő, fegyverünk nincs.

Mi lenne most, ha valaki kiütné a kezünkből ezt, s mi teljesen magunkra maradnánk s teljesen elveszítenénk Istent.

Ne féljetek a kíséről, ha van Isten bennetek. Ámen.

"Jöjjön el a te országod..."

Azt mondják a lélek kutatói, hogy kétféle lelkület van: egészséges, egészségtelen. Egyebek között az különbözteti meg a száz meg száz különbségek között, hogy melyik miképpen vélekedik az emberről. Milyen különös volna, ha egy varázstükörben megnézhetnők, hogy mikeppen vélekednek.

1. Az emberről alkotott felfogásuk rossz, sötet. Az ember napról-napra rosszabb lesz. Hasonlítsatok össze a múlt nagyszerű, becsületes emberét a mai körmönfot gonosz emberrel. Ősi erényeket siratják

2. Az emberről alkotott felfogás jó; napról-napra jobb lesz. Hiszek az emberben.

Jézust kérjük állásfoglalásra - Ő a másodikat véli.

Latta a sok gyarlóságot, de hitte, hogy ezeken túl is jó lesz. Eljőn az idő, amikor a sok bűn, szenny, aljas, gonosz szándék lehull... Nagy lecke árán - Isten országa. Ezert mondta: Jöjjön el a te országod... ide a földre, ezzel a könnyel, vérrel, verejtékkel aztatott szomorú földre.

A mi véleményünk: egy meghurcolt nemzedéket kísérti a rosszabbik felfogás.

a. Láttam tömeget, hogy hurcolták, megnyúzni lettek volna kepesek egymást, cskhogy egy lépést tegyenek. Mintha súgta volna valaki: Ezzekkel az emberekkel akarod megvalósítani?

- Felcsaptam a fejemet: Igen, ezekkel. Nézd a kisgyermeket, mindez megvan benne...

b. Újságot: mennyi gyilkossag, alattomosság, átok, gúny, gyűlölet. Ezekkel? - Igen ezekkel. Nézd a vadlovat: csúnya es gonosz... Hát az embert nem lehet? Dehogis nem lehet. Hinni kell.

Nem szabad lemondani soha a zemberbe vetett hitünkről.

Hinnünk kell, hogy jó lesz az emberek többsége, s megvalósul Isten országa.

Annyiszor hallom köztetek: az emberek rosszak, csalódtam bennük.

Nem rossz, csak meg nyers... A zöld alma sem tehet róla, hogy savanyú. Az ember is giy van.

Hiszek az emberben és soha ezt a hitet fel nem adom. Ámen.

Szenteltessék meg

1950. VII.9.

Szenteltessék... A múlt vasárnap is ez volt az alapigenk, s ma is ez lesz. Pedig néhány szó az egész. Szent... Isten neve... Igaz, nehány szó, de melysége nagy. Olyan mint a temger: kimeríthetetlen.

Azt mondtuk hét nappa ezelőtt: minden szó, mit kimondunk, leírunk vagy meghallgatunk, valamire emlekeztet, valamire kötelez s valamitől visszatart. Minden szó gondolatok, érzések, cselekedet forrása.

- Aratás - egy csomó minden jut eszembe. Érzések, gondolatok, cselekvések forras fakad fel bennem, pedig csak egy szó: aratß.

- Hazám - mennyi minden jut eszembe, mennyi érzés, gondolat, akarat és tettvágy forrása szakad fel a lelkemben, pedig: hazám.

- Család - áldott forrásokból szent érzések. Megnyugtató gondolatok, elringató gyermeki almok, édes, boldog derü; pedig: család.

Minden szó, név egy forrás. S amikor kimondom e szót, felfakasztottam e forrást önmagamban: érzések, gond, indulatok forrásait.

- Aratás: felfakasztottam a sürgős munka forrását.

Hazám - becsület és önfeláldozás forrását.

Család - boldog nyugalom.

Ifjú kedvese nevet - szeret forrását.

Katona, király - tisztelet, hódolat forrását.

Minden szó, név valamikor, valahol, valakikben született. Mégpedig úgy, hogy emberek zsúfoltak, tömtek bele egy csomó érzést, vágyat, indulatot, cselekvést s valahányszor megfakasztjuk azokat, mindig az szivárog vagy tör elő belőlük, amit belezártak.

- Ez a szó: aratás úgy jött letre, hogy valamikor valahol valakik belezsúfolták a reményt, a hála érzését, s a sürgős...

Haza, becsület, önfeláldozás, s amikor kimondom.

Család - szereet, boldog béke.

Becsület, igazság...

Hogy jött létre az Isten neve? Belezsúfolták: Legigazabb, legszebb, legjobb, legtisztább, legszentebb. Úgy jött létre, mint ahogyan a legszebb virágcsokor, a legszebb költemény. Mesebeli forrás, melybe a tisztaság, a boldogság vizét zárták bele, s egy szett mondani, hogy felfakadjon: ez volt a kulcs. Egyszer elvesztették a kulcsot. Úgy történt, hogy a fekete herceg meglopta a szivüket s elvitte a varázsszót: elfelejtették. Sírtak, s mindent megadtak, hogy visszaszerezzék.

Hitünkbe Isten bele van zárva. A tisztaság, a béke vize. Van egy szó: Isten.

Vigyázz erre a névre, mert két veszedelem fenyegetheti:

1. A vilag fekete hercegei ellopjak a szót. Megmarad ugyan, de varázserejét viszik el. Üresen kong, mint egy kopott húr.

2. Megfertőzi a forrást, s tisztaság helyet szenny, igazság helyett igazságtalanság, béke helyett békétlenség, szeretet helyett gyűlölet, a jóságból gonoszság, a becsületből aljas gaztett lesz.

Nem minden szóból fakad fel tiszta érzés, gondolat. Vannak szavak és nevek, melyek szenny, bűn, gúny, gyalázat, aljas szándék, gyűlölet...

Ma nagyon sok ilyen szóforrás van. Hogyne volna szükséged egy tiszta forrásra? Ma nagyon sok nevet, szót mocskolt be az élet. Isten nevet is, mely így nem szent ma sokak előtt.

Te vigyázz, s ha valaki beszennyezi, meggyalázza, lealjasítja, kigúnyolja, ne engedd, ne tűrd.; Legalább egyetlen szó, név maradjon meg tisztán ma.

Nézd, a honfi nem tűri királya nevének gyalázását, a munkas vezéréét, a jó gyermek nem tűri anyja nevére átkot, gúnyt.

Ámen.