AZ EMBER ÉRTÉKMÉRŐJE

Dán 5,25

Megmérettél, hiányosnak találtattál: Belsazár babiloni király palotájának falára írta e szókat egy titkos kéz, s a királyt azon éjszaka megölették, olvassuk Dániel próféta könyvében. Mindenki megméretik egyszer s jaj annak, aki hiányosnak találtatik.

Az ember szeret mindent megmérni. Megméri a csillagok távolságát, a Napnak, Földnek tömegét, az atomok súlyát, Mindenre mérőeszközt és mértékegységet talált ki: ezredmilliméterrel méri a szemmel nem látható kicsinységeket, fényével a csillagok távolságát, a Föld tömegével a világűr vándorait... Hát magát az embert mivel méri? Mi az embert mérő mértékegység, ami értékét meghatározza?

Különböző korokban más és más volt a hosszúságnak, súlynak a mértékegysége, mérőeszköze, s más volt az ember értékmérője is. Volt idő

amikor a származás, majd a vagyoni állapot szerint értékelték az embert. Az ember értékelésének ez a módja a múlté. A mai világszemlélet más értékmérőt használ az emberrel kapcsolatosan. Ez az értékmérő - a munka. Volt idő, amikor a munkát az embert sújtó büntetésnek minősítették. Ma nevetségessé válnék az, aki ilyesmit állítana, hiszen tudjuk, hogy ami nagyszerűt, szépet az ember alkotott, az mind az emberi munkának az eredménye. Az embert emberré a munka tette. Ez ma a tudomány által igazolt tény. A Biblia is az ember kötelességévé teszi a munkát. Az a bibliai mondás: „Orcádnak verítékével egyed a te kenyeredet" - nem átok, hanem felhívás arra, hogy az ember az édeni boldogságot ne a tétlen semmittevésben keresse, hanem verítékes munkával küzdje, harcolja ki. Az evangéliumok is az ember kötelességének nyilvánítják a munkát. Jézus az Istent magát is örökös munkáló hatalomnak mondja ,Jn 5,17-ben és hozzáteszi: „Én is munkálkodom". Jn 9,4-ben a maga és mások részére is kötelezőnek jelenti ki a hivatásszerű munkát, az egész életre „amíg nappal van... mert eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik.” - Pá1 apostol is annyira szigorú a munkálkodás tekintetében, hogy a tesszalonikabeli gyülekezethez írt levelében egyenesen azt írja: „Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék." (Tess. 3,10). Idézhetnénk még számos helyet a Bibliából annak igazolására, hogy a Biblia is az ember kötelességévé teszi a munkát, s így a helyesen értelmezett és bibliai alapokon álló vallásos felfogás megegyezik a mai felfogással abban, hogy az embernek emberi kőtelessége, hivatása a munka, s ennélfogva értékmérője is. Tehát csak az az ember értékes tagja a társadalomnak, aki munkát végez, dolgozik, s annál értékesebb, minél jelentősebb az összesre nézve a munkája.

Vajon miért találtatott Belsazár hiányosnak? A bibliai tudósítás szerint azért, mert mint király, nem az uralma alatt levő nép javán, boldogításán munkált, hanem bűnös tivornyázásban, dőzsölésben töltötte napjait. Nem teljesítette uralkodói mivoltából folyó kötelességét, nem munkálta országa, népe haladását, felvirágoztatását, hanem ellentétbe került az erkölcsi világrenddel és ezért buknia kellett. Mert nem teljesítette a részére kiszabott hivatást, nem töltötte be kijelölt munkakörét, ezért találtatott hiányosnak a végzet mérlegének serpenyőjében...

Mindenki megmérettetik. Mindenkinek vannak hivatásából származó kőtelességei, melyeket teljesítenie kell. Mindenki munkája szerint ítéltetik meg.

Minden munka értékes a közösség szempontjából. Egy gépezetnél a legkisebb csavar is éppen olyan fontos, mint a lendítő kerék. Sokszor egy kis csavaron, jelentéktelennek látszó alkatrészen fordul meg a gép teljesítő képességének a foka. A nagy emberi gépezetben, a társadalomban is minden munka egyformán fontos és érték. Ezért értékes minden munkás, minden dolgozó ember. Törekednünk kell tehát, hogy ha megméretünk, ne találtassunk hiányosnak, hanem minél értékesebbnek. (Ámen).