Parajdon született Gyujtó Lajos kincstári bányász és Hegyessy Nina leányaként. Gyermekkorában gondos nevelésben részesült. Nyelveket és zongorázni is tanult. Gyermekévei a szabadságharc idejével estek egybe. A szabadságharc alatt Szebenben a családot sok zaklatás érte. Az Unio kimondásakor a család Kolozsvárra költözött, Csány alatt apja az összes erdélyi sóbányák igazgatója lett, majd Pálffy János közreműködésével Pestre helyezik, de a szabadságharc elbukása megakadályozta a család Pestre költözését. Apját elhurcolták és Szebenbe internálták.
Gyujtó Izabella 1863-ban férjhez ment gyermekkori játszótársához, Fangh Istvánhoz a magyar kir. bányahivatal ellenőréhez. Házasságukból három leány és egy fiú született.
Fanghné Pesten az irodalommal jegyezte el magát. Első írásai a Fővárosi Lapokban jelentek meg - Lépessy Gáspár álnév alatt. Később írt az Ország-Világba, az Erdélyi,- és a Fővárosi Lapokba is. Belső munkatársa, majd társszerkesztője volt a Divat Szalon c. lapnak.
Fanghné tagja volt az Erdélyi Irodalmi Társaságnak. Az érzelmes regényeknek és elbeszéléseknek volt írója. Munkáit a meseszövés könnyedsége és gazdagsága jellemezte. Elbeszéléseinek száma meghaladta a hetvenet.
Boros György azt írta Fanghnéról, hogy "tiszta lélekből, mindent átérző szívből unitárius volt. Az ő egyszerű nemes, fennkölten szelíd lelke és élete éppen az volt, amivel mindig híven lehetett jellemezni az unitáriusságot." Tagja volt a Dávid Ferenc Egyletnek. Gyakran szerepelt annak műsoros rendezvényein, az egyházi lapok is közölték cikkeit.
Fanghné Kolozsváron fejezte be életét. Temetésén Csifó Salamon, akkori teológiai dékán és Dósa Elek az Erdélyi Irodalmi Társaság akkori elnöke búcsúztatta.
Fölhasznált irodalom:
Faylné Hentaller Marika: "A magyar írónőkről." 1889.
Radnóti Dezsőné: "Fanghné Gyújtó Izabella. "Erdélyi Lapok. 1911.
Boros György: "Fanghné Gyújtó Izabella." Unitár. Közlöny. 1914.
Székelyné Solymos Bea: "Erdély tollforgató nagyasszonyai." 1943.