Barabás István /1880. január 28 - 1942. december/
/makfalvi/ Kúriai bíró. Szabédon született. Apja József, anyja Vajda Ilona volt. Jogi tanulmányait Kolozsvárt végezte. Jogi pályáját Marosvásárhelyt kezdte, majd Nagybányán és Karánsebesen folytatta. 1914-ben az orosz fronton teljesített katonai szolgálatot. Megsebesült. Bronz katonai érdeméremmel, Károly csapatkereszttel, osztrák háborús emlékéremmel és a német Mária lovagkereszttel tüntették ki. Sebesülése után a hadbíróságon szolgált főhadnagyi, majd századosi rangban.
1923-tól 1937-ig ítélőtáblai bíróként tevékenykedett. Állandó bírája volt az Országos Földbirtokrendező Bizottságnak. Dolgozott a Népjóléti Minisztérium lakásosztályán is.
Tagja volt a Magyar Jogászegyletnek, a Bírói és Ügyészi Egyesületnek és az Országos Kaszinónak. Az egyházban, mint az egyházi birtokot vizsgáló bizottság tagja 1934/,- a Heltai Gáspár Bibliakör elnöke /1943/, - és a Téli Konferenciás Tábor előadója - volt jelen. Foglalkozott a telekkönyvi joggal és a családtörténettel.