Bedő Béla /1874. november 4. - 1939. február 14./

 

/kálnoki/ Földbirtokos, Afrika-utazó, író. Apja Albert főerdőmester. Budapesten tanult. Jogot végzett. Lipót vm. főszolgabírája volt.

1902. februártól 1906-ig Afrikát tanulmányozta. 1907-tol 1909-ig több újság, így a P.Lloyd, a Budapesti Hírlap és az Újság belső munkatársaként dolgozott. 1909-tol az Uránia tudományos színház társ-igazgatói tisztét töltötte be. Mint a 63. gyalogezred katonája vett részt az I. világháborúban. Leszerelése után galgagyörki birtokán gazdálkodott.

Afrikai élményit "Idegen világból” c. elbeszélés kötetében örökítette meg /1910./. Az egzotikus tárgyú elbeszélések - a korabeli kritika szerint, idegen tárgyuknál fogva - nem népszerűek. A mondanivaló, ha a realitások felé is mutat, távol ál az európai embertől. Egy részüknél az afrikai légkör csak keret, más részüknél a szereplők és az események is kimondottan afrikaiak. Sok benne az etnográfiai túltengés, a részletezés és a magyarázat. Viszont hiányzik a szerkesztés munkája. A hazai korabeli társadalmi életet bemutató “Aranypók és egyéb elbeszélések" c. Munkája a jelennek egy sajátszerű, de nem mindig és mindenben sikerült ábrázolása.

Vád- irat a férfiakat kihasználó nők ellen. Mindhárom munkában kiemelkedő meseszövő tehetség és az írói kézség.

Bedő irodalmi tevékenységét elbeszélő kötetein túl a bp-i és külföldi lapokban közölt útirajzai, tárcái, pénzügyi és közgazdasági cikkei jelentik. Schneider Sándorral közösen írt “Marokkó" című tudományos színdarabját az Uránia mutatta be.

A háborúban szerzett szívbaj mindinkább eluralkodott szervezetén. Halálát fulladásos megbetegedés okozta.