Fodor József /1898 – 1973./

Nagyilondán született 1898. április 22-én. Apja, Lorinc /sz. 1852./ hivatásos katona volt. Anyja 1903-ban történt elhalálozása óta nagyanyja beczkay Péterné, sz. Préda Ida nevelte.

Fodor 1908-tól c tordai unitárius gimnáziumban tanult, ahol 1916-ban érettségizett. Az u.n. hadiérettségi után előbb Besztercén, majd Kolozsvárt teljesített katonai szolgálatot. Kiképzésben Felso Krajnában részesült. 1917. szeptemberben Isonzónál - zászlósi rangban - megsebesült. Az oszirózsás forradalom után a székely hadosztálynál szolgált, hadnagyi rangban. 1921-ben szerelt le. Erzsébetfalván telepedett le és a Pesti Hírlapnál kapott címírói állást.

1922-ben megnősült. Felesége a nála 15 évvel idősebb Mayer Ilus volt. 1932-ben felesége Debrecenbe költözött, ahol rövidesen meghalt. Második felesége Donát Klára volt, akitől később elvált. Harmadszor dr. Sikó Zsuzsanna orvosnővel kötött házasságot, aki két gyermeket vitt házasságukba.

Első verseit 1923-ban Az Est közölte, ahol megkapta az irodalmi rovat segédszerkesztói állását. Elso verseskötete “Lihego erdok” címen, 1927-ben jelent meg. 1928-tól a Nyugat közölte verseit. 1929-től 1931-ig az Est Lapok berlini tudósítója volt. Itthon már minden folyóirat közölte verseit. Ez évben /1931/ jelent meg "Ealevelekre írd" c. verseskötete. 1935-ben került kiadásra "Utóhang" c. kötete.

1937-től az Athenaeum Könyvkiadó rektoraként dolgozott. Ez évben megjelent "Összhang nélkül" c. verseskötetén túl több újságba írt antifasiszta cikkeket. 1940-ben jelent meg "Jelenések évei", - 1942-ben "Összes versei", - 1945-ben, - "mérlegen", - 1947-ben "Ember és hang", - 1949-ben "Boldog zendülés", - 1960-ban "Országutak énekei”, - 1965-ben “Magam nyomában”, - 1966-ban "Énekek napközben”, - 1968-ban "Teremto nyugtalanság”, - 1971-ben “Nagy szelekben”,- és 1974-ben posztumusz kötetként "Nagy Plánta énekei és más versek”. De írt memoir köteteket s "A történelem sodrában” címen cikkei is megjelentek.

Fodor 1923-ban kész és kiforrott költoként jelentkezett a magyar irodalomban.Tóth Árpád a legnagyobb magyar tehetságek egyikének tartotta, József Attila pedig méltó versenytársat látott benne, Tagja volt a Nyugat második nemzedákének, de külön útakon járt. A lírát Adytól tanulta és az angol romatikusokkal rokonszenvezett. Tudott mindent, amit egy költonek tudnia kell. Számára minden téma fontos volt. Mindenben a szépséget kereste, jóllehet a szépség nála csak etikai tányezonek számított. Költészete férfias. Érzésvilágát szenvedély, gyulölet, harag, áhítat és keseruség jellemzi. Nem volt mellozött költo. Bár benne élt a közéletben, nem volt széles körökben népszeru. Fellépésével a talajtvesztett írók életérzését szólaltatta meg. Formailag érett költo volt, aki gazdag képalkotó tevékenységgel rendelkezett, de képzavar nélkül. A szépségkultusz, az énközpontúság, a befeléfordulás és a pátosz jellemezte. Nem volt pártos költo. A humánum nevében emelte föl szavát az embertelenség ellen.

1943-ban Baumgarten és 1957-ben Kossuth díjat kapott. 1959-ben a munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntették ki.

Életét 1973. október 7-én agyvérzés és szívinfarktus oltotta ki.

A Farkasrétí temetoben helyezték örök nyugalomra Huszti János szolgálatával.